Vérben és mocsokban fetrengek,
Gyilkos vagyok, megöltem a szerelmet.
Mely titkos erő mozgatta karom,
Ha halálát most nem akarom?

Miért döftem szívébe a kést,
Miért néztem végig a vergődést?
Van-e bocsánat a szörnyű tettre,
Vagy elhagy a szerelem mindörökre?

Éleszteném, de mozdulatlan,
Csak mi örök, halhatatlan.
Könnyemben fürdik törékeny teste,
Miért tört rám a sötét este?

Könyörögnék hozzá bocsánatért,
De ő már forrásába tért.
Nem jön szememre álom,
Helyem a Földön nem találom.

Fájdalommal nézek az égre,
Halnék meg én is örökre.
Büntetésem a lét,
Jajongom énekét.

Kérdőn tekint rám ezer miért,
Istenre pillantok válaszért.
Utolsó reményem,
Talán ő megért.

***** 

Értetlen állok a gonosz csoda mellett,

Ellöktem magamtól, ki örökre kellett.

Kit tüzes szerelemmel csókoltam én,

Ki egyetlenem volt a Földtekén

Mily varázslat zárta be szívemet

Honnan a sok salak, mely eltemet?

Lesz-e még nap éltem szürke egén,

Vagy marad már a piszkosságra fény?

És ha szívem másfelé hajt virágot,

Összetörök-e egy egész világot?

S ha egyszer majd ismét szeretném őt,

Nem állok-e zárt kapuk előtt?

Miért fed mindent rút homály,

Miért baljóslatú e táj?

Lesz-e egyszer új tavasz,

Fájó szívemnek vigasz?

*****