Csincsilla A gyerekeknek meg kell tanulni, hogy mi az a felelősség. Én is így gondolkodtam, amikor 9 éves kisfiamnak megvettem az első kisállatát egy nőstény Csincsillát, amit a férjem találóan Csillának nevezett el. Még soha nem láttam annyira boldognak, mint a szülinapján, amikor észrevette mi lapul az íróasztal alatt a szobájában. Imádta, és még aznap körbetelefonálta a haverjait hogy eldicsekedjen új ’szerzeményével’. Nem engedte, hogy én etessem, maga akarta etetni. De egy naptól fogva már nem érdekelte többé. Ráunt. Sokat rágódtunk rajta a férjemmel, hogy mit csináljunk az állatkával. Nem volt szívünk eladni, így hát nálunk maradt. A 9 éves kisfiamon kívül még van egy pici 5 éves. A pszichológus jegyzetei: Mindig is félt Csillától. Ez érthető volt, hisz az állat óriásinak tűnt mellette. A legrémisztőbbek a rágcsáló ’agyarai’ voltak. Nem volt ő rossz gyerek, csak ahogy a szülei mondták kicsit izgága, és mint minden korabeli fiú hajlott az agresszivításra. A szüleit az óvónők sokszor figyelmeztették, hogy a fiú elzüllhet, ha nem nevelik meg. Persze az anyuka tréfára vette a dolgot, és lefekvés előtt játékosan megfenyegette a kisfiát azzal, hogyha nem lesz jó Csilla, bekapja. A kisfiú szíve a torkában dobogott. Kikászálódott az ágyból, és mint egy kismacska az éjszakában osont a lakásban. Elérte úticélját. A Konyha. És ott volt fönn, amit keresett. Kicsi meztelen talpát a szekrény gombjának támasztotta. Így éppen jó. Felágaskodva elérte a fiókot. Kiemelte szerzeményét, és szinte szédült a mámortól. Úgy érezte magát, mint James Bond, akció közben. Hát ez is meg lenne! Még sötétében is megtalálta a nappalit. A kis csincsi izgett-mozgott ketrecében. A kisfiú amilyen halkan csak tudta leemelt róla a rácsot, így már csak a nagyon magas műanyag rész maradt. Gyengéden megfogta az állatot a bal kezével, ügyelt rá nehogy elszökjön. Hát eljött a pillanat. Boldogan mosolygott, most már nem kell félnie. Jobb kezét olyan magasra emelt amennyire csak tudta, és belevágta a csillogó pengét a kis szőrcsomóba. Hallotta az állat visítását, de ez a folyamatos döfések után elhalkult, végül teljesen elhalt. Megijedt, hátha a szörny túl hangosan sipákolt, de nem, anyuka és apuka még mindig aludt. Megnézte a kezét, amiról csordogált valami pirosas lé. Beletörölte a mackós pizsamájába, és visszacsoszogott a szobájába. Bebújt az ágyába, összekuporodott a takaró alatt, és egy perc múlva már hallani lehetett, ahogy egyenletes szuszogását. Reggel anyja sikítására riadt fel.